Angolul tanulsz. Oké, de britül vagy amerikaiul? Esetleg skótul, vagy új-zélandiul? Mi egyáltalán ennek az egésznek a jelentősége?

Melyiket válaszd? Ez attól függ, hogy mi a célod az angollal. A munkahelyeden kell angolul tárgyalnod? Utazni szeretnél? Vagy csak informálódni és szórakozni szeretnél angolul – híreket olvasni, filmeket nézni eredetiben? Ezekre a kérdésekre válaszolva valószínűleg kikristályosodik, melyik angol a hasznosabb neked.

Fontos azonban tudni, hogy az egészen extrém eseteket kivéve (pl. a skót-felföldi öregember és a fokvárosi rapper találkozása), az angol anyanyelvűek tökéletesen megértik egymást. Az lehet, hogy mosolyt csal az arcukra, ahogy a másik egyes szavakat használ vagy kiejt, de ettől még ugyanazt a nyelvet beszélik. Ideális esetben tehát téged is meg fog érteni egy ausztrál is és egy bombay-i is, akár az amerikai, akár a brit angol mellett döntesz. S mivel a különbségek nem hatalmasak, úgy is dönthetsz, hogy mind a két módozatot tudatosítod, esetleg elsajátítod és alkalmazod.

A 90-es évek elején, mikor fellendült az iskolákban az angoltanítás, a nyelvtagozatos osztályok tagjai olykor-olykor oly szerencsések voltak, hogy anyanyelvi tanárt kaptak.

Egy teljesen kezdő, első osztályos csoporthoz érkezik egy szép napon a tantestületi bizottság, az anyanyelvi angoltanár munkáját ellenőrizendő. Felállnak a kis hetesek jelenteni, s az ellenőrző bizottság bizony már az első szónál sokkot kap. “Today is Monday” mondja ügyesen a hetes, a ‘day’ szócskát következetesen ‘dáj’-nak ejtve. A bizottság tátott szájjal csodálkozik, egymás között pusmognak: “te, emlékszel, hogy honnan jött ez a srác?” “Ausztrál.” “Az ausztrálok így beszélnek? Mi lesz így velünk, hogy küldjük a gyerekeket a kerületi versenyre?”

Ma már persze jobban tudatában vagyunk annak, hogy az angolnak sokféle dialektusa van, tudatoasbban tudunk választani. Nemzetközi viszonlyatban pedig egy tiszta, de ausztrálos kiejtéssel beszélőt jobban megértenek, mint egy magyar hangzókkal beszélőt.

A legtöbb ember számára az amerikai tűnik a kisebbik kihívásnak: egyszerűbben beszélnek, a kiejtés könnyebben érthető és elsajátítható, ráadásul a filmek és a zeneszámok nagy százaláka is ‘amerikaiul’ van. Erre áll rá jobban a fülünk manapság.

Ezt a tendenciát erősíti az is, hogy a nemzetközi üzleti világban az amerikai dominancia erősebb, s az akadémiai közegben is terjeszkedik az amerikai, egyre nagyobb tért hódítva el a brittől. Az EU-ban ugyanakkor természetesen a brit angol a hivatalos, a legtöbb itthon is elérhető tanfolyam a British Englisht tanítja.

Sokan azonban nem is tudják pontosan, hogy a kiejtés eltérő jellegén kívül mi is a különbség az angol és az amerikai között. Eltérések vannak a szókincsben, az egyes szavak írásmódjában és a nyelvtanban is.

How to spell that? (Webster, a nyelvújító)

Az amerikai helyesírás egyszerűbb, mint az angol. Azt hihetnénk, hogy ez organikusan, a használaton keresztül alakult így, azonban ez nem így van. A dolog mögött az amerikai “Kölcsey”, Noah Webster (1758 – 1843) áll. Neve ismerősen csenghet a  róla elnevezhett szótár miatt.

Webstert zavarta, hogy a szavak írásképe oly sokszor eltér a kiejtéstől. Igyekezett egyszerűsíteni, következetesebbé tenni a szavak írásmódját.

A mozgalom ugyanakkor túlmutatott a nyelvészet határain: a különbségtétel egyben állásfoglalás is volt: az USA Nagy-Britanniától való függetlenségét is kifejezte. Egy régi mondás szerint a brit és az amerikai “két nemzet, melyet a közös nyelv választ el”. 

 

A legjellegzetesebb változtatások

a szóvégi ‘-re’ ‘er’-re módosítása

centre / center
metre / meter
theatre / theater

 

a szóvégi ‘-our’ ‘-or’-ra változtatása

colour / color
honour / honor
neighbour / neighbor
flavour /flavor, stb.

a szóvégi ‘ue’ elhagyása

dialogue / dialog
analogue /analog.

A helyesírás természetesen Webster munkássága után is módosult. Néhány, a britben ‘-ence’-re végződő főnév az amerikaiban ‘-ense’ végződik: defence / defense; licence / license; offence / offense.

A toldalékolás során is találunk különbségeket. Míg az angolok a magánhangzó+’l’- re végződő igék ‘l’-jét megduplázzák a hangsúlytalan szótag után álló a toldalékok előtt (TRA-vel: travelling, travelled, traveller), addig az amerikaiak nem (traveling, traveled, traveler). A hangsúlyos szótagok végén álló ‘l’ az amerikaiban is duplázódik (re-PEL: repelling).

Általában az amerikai angol a megengedőbb, ha a helyesírásról van szó. Van azonban egy kivétel: a következő szavakat a briteknél kétféleképpen is lehet helyesen írni: apologize-apologise, organize – organise, recognize – recognise; az amerikai angolban azonban csak az -ize végződés számít helyesnek.

Természetes, hogy minden közösségben sajátos módon alakul a nyelv. Több száz év alatt nemcsak a kiejtés és a szókincs, de egy picit a nyelvtan is differenciálódik. A cikk második részében erről esik majd szó.

A bejegyzés szerzője

Szabó Kisanna vagyok. Az angol egészen kicsi korom óta az életem szerves része, csakúgy, mint az irodalom, az írás: irodalmár-nyelvtanár családból származom, s örököltem mind az érdeklődést, mind a motivációt. Éltem és tanultam az USA-ban és Nagy-Britanniában, számos nemzetközi művészeti és oktatási projektben dolgoztam - angolul.

A nyelvismeret átadásával az emberek kezébe hasznos eszközt adok, ezért is szeretek tanítani. A mondás nagyon találó, hogy „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”. Hiszek az élményszerű nyelvoktatásban - ennek is köszönhetem kiváló eredményeimet és azt, hogy az óráim kitűnő hangulatban telnek. A leveltybooks-szal mindenki számára elérhető, izgalmas, érdekes, ugyanakkor tartós eredményeket hozó módját kínáljuk az angoltanulásnak – a nyelvtanulást, olvasásélményt egyesítve.