Az egyik dolog, ami szembetűnő – talán Te is megfigyelted már -, hogy a britek szívesen használják a have got szerkezetet birtoklás kifejezésére, míg az amerikaiak nem teszik.

I’ve got a car. (brit) – I have a car. (amerikai)

I haven’t got a car. – I don’t have a car.

Have you got a car? – Do you have a car?

Érdekes, hogy a have got szerkezet csak jelen időben létezik a britben is, mert múlt időben már ők is a “have” klasszikus igekénti verzióját használják, mint az amerikaiak.

Az ige három alakjának megtanulása sok szabadidőt vesz el a tanulóktól. 😉 Ráadásul még ebben is van különbség, ami további tanulással töltött perceket jelent – ha következetesen egy dialektust szeretnél használni.

Két dologról is beszélünk, amikor múlt idejű igealakokról beszélünk.

1.) Vannak olyan igék, amiknek van rendhagyó és nem rendhagyó múlt ideje ill. harmadik alakja (past participle). Ilyen esetben az amerikai inkább a nem rendhagyó alakokat részesíti előnyben, míg a britben kifinomultabbnak hat a rendhagyó.

I dreamt about you last night. (brit) – I dreamed about you last night. (amerikai)

2.) Van néhány olyan ige, ami harmadik alakként az amerikaiban megtartotta a germán jegyeit, míg a brit elhagyta azokat még a 18. században.

Guess what! I’ve got a gift from my boss. (brit) – Guess what! I’ve gotten a gift from my boss.

Ha nem vagy túlzottan oda a Present Perfect használatáért, az amerikai angol pont Neked való! Klasszisokkal kevesebb esetben használják az amerikaiak ezt az igeidőt, mint a britek. Persze tudni kell, mikor kell és mikor nem, mert a létjogosultsága azért az amerikaiban is megvan.

1.) A “just”, “yet”, és “already” szavakkal az amerikaiak szerint már kifejezzük, hogy mikor történt egy adott cselekvés, ezért ők ezekkel a szavakkal sima múlt időbe teszik a cselekvést.

I’ve just sent him an email with the details. (brit) – I just sent him an email with the details. (amerikai)

2.) Present Perfectet használunk akkor, ha egy múltban történt cselekvésnek az eredménye a jelenben érzékelhető. Igen ám, de ha ez a múltban történt cselekvés nem közvetlenül a jelen eredmény előtt történt, akkor az amerikai nem használ Present Perfect-et, csak sima múlt időt.

My stomach hurts. I have eaten too much. (brit) – My stomach hurts. I ate too much.

Azokat nevezzük gyűjtő főneveknek (collective nouns), amely szavak nem egy embert, hanem emberek egy csoportját foglalják magukba: band, team, stuff, family, audience, goverment, stb. A briteknél ezen szavak hol egyesszámként, hol többesszámként értelmezendők. (Ha a tagokra külön-külön gondolok, akkor többesszám, ha az egységre, akkor egyesszám). Az amerikai dialektus rajongói örülhetnek, hogy csak a britek cizellálják ezt a dolgot ennyire, mert az amerikaiak mindig egyesszámot használnak a gyűjtő főnevek után.

His rock band is on TV now. (brit) – His rock band is on TV now. (amerikai)

His rock band are all nice people. – His rock band is all nice people.

Ha szükséges valamit tenned, azt a “need” szóval ki tudod fejezni.

I need to think about it a bit.

A tagadás viszont már érdekesebb. Míg a brit két módon tudja ezt tagadni, addig az amerikai csak egy.

I don’t need to think about it. / I needn’t think about it. (brit) – I don’t need to think about it. (amerikai)

A prepozíciók nagy fejfájást tudnak okozni alapból is. Nem hogy még úgy, hogy dialektusonként is tanuljuk meg, ki mit hogyan használ! Jó hír, hogy vonzatok rendszerint nem különböznek, vagy tényleg csak kivételes esetekben. Például a “different” melléknév “from”-ot vonz, de az amerikaiban vonzhat “than”-t is.

This is different from what I imagined. (brit) – This is different from/than what I imagined.

Ezzel szemben amikor nem vonzatok, elég gyakori, hogy a két ország népe máshogy fejezi ki magát. Pár példa:

in the street (brit) – on the street (amerikai)

Monday to Friday – Monday through Friday

at the weekend – on the weekend

at school – in school